Juhtúrós rakott cukkíni cserépben

Juhtúrós rakott cukkíni tányéron

Juhtúrós rakott cukkíni tányéron

Hozzávalók

  • 70 deka darált marhahús
  • 40 deka trappista sajt
  • 1 nagy bögre rizs
  • 6-8 cukkíni, mérettől függően
  • 3 nagyobb fej vöröshagyma
  • 40 deka juhtúró vagy brindza
  • 4 deci tejföl
  • 2 gerezd fokhagyma
  • Só, bors, pirospaprika, chili
  • Cserépedény

A cukkíni hihetetlen gazdag íz világú, kreatív zöldség, melyet szinte bármilyen ételben fel lehet használni – mondaná egy sznob vegetáriánus. Valójában a cukkíni a zöldségek Baumgartner Zsoltija – ugyan felkerült az első ligába némi hátszéllel, de minek…

Szóval itt van ez a cukkíni, nem egy hitvány zöldség, de nem is egy siker sztori waiting to happen, tökféle a gyengébbik eresztésből, ráadásul, ha későn szedik, egy nagy kazal mag az egész. Szerezzük be, és jó magyartól eltérő módon válasszunk kisebbeket – no nem a fonnyadt, aszott fajtát, hanem a zsenge, alig éretteket, azoknak legalább van ízük. Ha a cukkíni megvan, már akár fel is lélegezhetnénk, de nem, mert keresnünk kell egy olyan hentest, aki darál marhát. Mert ugye nem minden hentes darál marhát, hisz ELVILEG a marhát és a disznót külön darálóban kell feldolgozni bizonyos élelmiszeripari standardok szerint. A kesztyű-teszttel könnyen megállapítható az adott hentes szabványminősítése – ha kesztyű nélkül taperolja a húst, akkor szemrebbenés nélkül bedarálja ugyanazzal a darálóval a csirkét is a disznó után. Persze kereshetünk olyan hentest is, akinek külön darálója van a két húsféléhez, de inkább maradjunk a renegátoknál. Tehát daráltassunk be 70 deka marhát, lehet comb vagy felsál. Nem kell aggódni, hogy tisztátalan húst darált benne előtte, nem tatárbeafsteak-nek lesz – de természetesen, ha van otthoni darálónk (amiben még nem égett le a kuplung), az az igazi. Ha ez is megvan, szerezzük be a többi alapanyagot, és húzzunk hazafelé, mert rettentő sok meló van még hátra.

Tegyük fel a rizst másfélszer annyi vízben alacsony lángra – nem akarjuk, hogy teljesen megfőjön, sőt. Kockázzuk fel a hagymát és pirongassuk üvegesre középlángon. Mikor jónak érezzük, adjuk hozzá a darált húst – vigyázva, nehogy összeálljon, mert ihaj – és az apróra metélt fokhagymát. Ízlés szerint fűszerezzük chilivel, sóval és borssal, néhányszor átkeverjük és levesszük a tűzről. Mikor a rizs készen van, hozzákeverjük a húshoz és pirospaprikával bolondítjuk. A cukkínit fél karikákra szeleteljük, és nagy lángon, kevés zsiradékon megkapatjuk. A célunk az, hogy ne essenek össze, de néhány szem kapjon egy szép barnás köpenyt – ez fogja megalapozni az íz világot. Hatékonyan módszer az, ha a felhevített serpenyőbe kevés olajt teszünk, majd pont annyi cukkínit, amennyi elfér egy rétegben, sózzuk, és fél percenként forgatjuk. Egy adagnak nem kell több, mint két és fél, három perc. Természetesen a hagymáshús-cukkíni előkészítést lehet extrém párhuzamosításban is művelni, ilyenkor egy-két kisebb-nagyobb égési sérülés garantált. Ha megvagyunk, a már jó előre beáztatott römertopfot elővesszük, és megterítünk benne a rízs-hús egyveleggel, majd megrakjuk a cukkínivel. A tejfölt a juhtúróval kikeverjük, a cukkínit megöntözzük vele, a cserepet lefedjük, és fokozatos melegítés mellett 200 fokra hozzuk. Ezen a hőfokon főzzük 1 kerek órán át. Közben lereszeljük a sajtot, és ha letelt az egy óra, nyakon csapjuk vele, majd visszatesszük a sütőbe 240 fokra 10 percre – vagy ameddig a sajt aranybarna nem lesz.

Tálaláskor gondoljunk Baumgartner Zsoltira, és arra, hogy legalább egyszer – mint ez a cukkíni most – Ő is célba ért.

Juhtúrós rakott cukkíni cserépben

Juhtúrós rakott cukkíni cserépben

Comments

comments